Gondoltam kicsit bővebb lére eresztem a dolgot, ha már a saját oldalamon lesz kint ez a bemutatkozás. Gondolom, ha ide tévedsz, akkor érdekelni fog, vagy legalábbis kíváncsian olvasol majd egy picit rólam is.
Ha én olvasok egy történetet, rengetegszer tudok azonosulni a karakterekkel, és ez nem változik akkor sem, ha én írok. Rengeteg olyan jelenet van az írásaimban, amik velem is megtörténtek. Nem véletlenül, hiszen sokkal könnyebb azt megfogalmazni, amit már átéltünk. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én általában meg szoktam tudni saccolni, egy-egy részről, hogy ez valóban megtörtént-e az íróval, avagy sem. Megváltozik az írásunk olyankor, sokkal könnyebben térünk el a karakterektől, amikor valami erős érzelmeket vált ki belőlünk és le akarjuk írni. Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy az írásomból ismerhetsz meg a leginkább. Minden karakterem én vagyok. Minden karakterem egy másik oldalamat mutatja be. Különböző oldalról, különböző érzésekkel, de mind függetlenül ettől engem tükröz.
Távol állnak tőlem a drámai fordulatok, ahogy azt valószínűleg már észrevettétek. Valamiért csak képtelen vagyok túlbonyolítani a dolgokat. Nem bírom a drámázást, és azok a jelenetek, amikben mégis megpróbálkozok vele, gyakran sikerülnek eltúlzottra. Ha a szereplőim veszekszenek, annak mindig igyekszem reális okot kreálni, olyat, amin én is felhúznám magam. Ezért van belőlük kevés, mert én nagyon ritkán húzom fel magam. Alap járaton, egy elég nyugodt embernek mondanám magam. Nem generálom a problémáimat. Ha valamit elrontok, bocsánatot kérek, ha valaki más ront el valamit, megbocsájtok. Ez ilyen egyszerű.
Szeretek pozitív beállítottságú karakterekkel dolgozni, mert én is az vagyok. Nagyon mélyen kell lennem, hogy semmi jót ne lássak semmiben. Ilyen még sosem volt, még a legrosszabb napjaimon is képes vagyok meglátni a jót - na, ez nyálasan hangzott, de ettől függetlenül még igaz.
Csonka családban nőttem fel, ami meglátszik az írásomon is. Nehezen hozok össze egy boldog családot, nem tudom mi az apa, mi az anya szerepe. Ezért is találom ezt a legnehezebbnek, mert nem akarok sablonos lenni. És akarva akaratlanul is több az olyan szereplőm, akinél van valami gebasz. Igyekszem tenni ellene, de ez belülről jön. Ciki.
Ha az utcán találkoznánk, valószínűleg nem lennék neked szimpatikus. Komolyan. Ha csak nem vigyorogsz 0-24-ben és tartozol az ultra közvetlen emberek közé, akkor először mogorvának hinnél, vagy csak szimplán hidegnek. Nem igazán tudok feloldódni rögtön. Ahhoz, tényleg nagyon befogadónak kell lenned. Ha az első sokkon túlesek, onnantól viszont könnyen nyitok és mondhatni egész kedves vagyok.
Nehezen írok olyanokról, akik nem szeretnek tanulni, mert én igen. Közel állnak a szívemhez a stréber karakterek, pedig én nagyooon távol állok attól. Egyszerűen csak szeretek új dolgokat megtanulni, megismerni. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én egy napot el tudok szerencsétlenkedni a Spektrum és a Discovery előtt. Komolyan, majdnem az összes műsort képes vagyok megnézni, kivéve, amiben gyökerek túráznak az erdőben és próbálják bebizonyítani, hogy mekkora túlélők.
Nyugodtan írhatsz nekem levelet, kommentelhetsz és úgy általában zaklathatsz bármivel, mindenre szívesen válaszolok.
Puszi, Alle
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése